Az én reform történetem

• Kezdetben vala sötétség…

Főiskolás koromban kezdődött, amikor Erasmus ösztöndíjjal Brüsszelben tölthettem egy szemesztert. Annyi ösztöndíjat kaptam, hogy a busás lakbéren kívül is jócskán jutott ruhára, szórakozásra, ajándékokra, félre is tettem, de ami a legfontosabb, elhatároztam, hogy elkezdek egészségesen élni. Mert azt hittem, ehhez nagyon sok pénz kell, ezért nem is erőltettem meg magam szegény diáklányként.

Gondoltam, most, hogy felvet a pénz, költhetek bátran jó minőségű ételekre, hozzávalókra, zöldségre, gyümölcsre. Csak épp azt nem tudtam, hogy ehhez igazából nem a rengeteg sok pénzre van szükség, hanem inkább tervezésre, tudatosságra és leleményességre. Itt például arra gondolok, hogy egy teljes őrlésű lisztből készült kovászos kenyér drágábbnak tűnik ugyan, mint a fehérlisztből készült élesztős, különböző adalékokkal „gazdagított” megfelelője. Csakhogy. A teljes őrlésűből egy szelet is elég, hogy jól lakjak, a fehér kenyér ízletes ugyan, de a benne rejlő tápérték mennyisége meg sem közelíti a teljes őrlésűét, ráadásul jóval több kell belőle, hogy elteljek. Lényegében tehát jobban megéri teljes őrlésű kenyeret venni, vagyis inkább kevesebbet, de jobbat, táplálóbbat enni! Erre egyébként jóval az ösztöndíjas hónapok után jöttem rá.

• És még mindig homály…

Elolvastam rengeteg tudományos írást arról, hogy mi az egészséges és mi nem, de úgy látszik nem volt elég. Eléggé kesze-kuszán halmozódtak a fejemben a gondolatok, mert a legtöbb oldal tippeket ad mindenféle egészséges receptre, diétára, léböjt kúrára, megtisztulásra, és valóban drága bio ételekre. Volt, ahol táblázatba szedték a különböző ételek tápértékét, ásványi anyag- és vitamintartalmát, ami mondjuk szuper dolog.

De! Nem találkoztam olyan átfogó írással, ahol mindent együtt megtalálok, amire figyelnem kéne, és ami megmondaná nekem, hogy hogyan is váltsak egészségesre. Mit cseréljek mire? Mert például egészséges étel receptjében benne van, hogy sózzunk, locsoljunk olajjal, adjunk hozzá cukrot, stb. Oké, meg is csináltam, de arról nem volt szó, hogy ne finomított napraforgóolajjal locsoljak, mert pl. a hőkezelés során az az olaj inkább műanyag, mint valódi, testet tápláló olaj; és ne finomított cukorral édesítsek, hanem például nyírfacukorral, amitől nem ingadozik a vércukorszintem és a vérnyomásom, sőt, még jótékony hatásai is vannak; és ne finomított asztali sót használjak, amiről mindenki tudja, miféle rossz hatással van a szervezetre, hanem használjak például tengeri sót, de ismerjem fel, hogy melyik az, amelyik nem hamisított.

Dunát lehet rekeszteni az arról szóló cikkekkel, hogy például miért ne fogyasszunk sót és cukrot. És van az a réteg, amelyik ennek hatására nem eszi egyiket-másikat. Csak azt nem írja eme rengeteg oldal, hogy a cukor és a só tulajdonképpen jó (!), szüksége van rá a szervezetnek. Az a nem mindegy, hogy milyen minőség, honnan származik, finomított-e vagy sem, és hogy mekkora mennyiséget eszünk belőle. Egy idő után elcsendesedett bennem az egészségmánia, bevezettem pár új dolgot, azt hittem eleget tudok, ezért nem kutattam tovább az erről szóló írásokat.

• Majd jő a fény!

Néhány évvel ezelőtt kisebb, de annál rendszeresebben jelentkező nőgyógyászati problémáim voltak. Megpróbáltam elejét venni a dolgoknak, ezért alapos utána olvasás után diagnosztizáltam magam. Candida túltengésem van. Elmentem orvoshoz, hogy egy alapos vizsgálat bizonyítsa állításom. A nőgyógyász elküldött a francba, illetve oda, ahol olvastam a candidáról. Nem adtam fel, elmentem egy természetgyógyászhoz is, aki megerősített. Tényleg candidiazisról van szó. Kikértem a véleményét a Candida-diétáról, és azon kívül, hogy jó ötletnek találta, fantasztikus dolgot javasolt. Csináljuk együtt, mármint a párom és én. Eszembe sem jutott volna… Mert akkor hatékonyabb, és együtt könnyebb. Milyen igaz. Szerencsére Kedveske vevő volt a dologra, így együtt ástuk bele magunkat a témába, majd a 3 hónapos tisztító kúrába. Újra elkezdtem hát kutatni, infot gyűjteni, és alaposan megreformálni az étrendemet, étrendünket, mert ugye ketten csináltuk az egészet.

• A végeredmény:

A kúra jól sikerült, elérte a célját, sőt, túl is teljesítette azt, mert azon kívül, hogy soha többé nem jött elő az a kellemetlen nőgyógyászati probléma, elkezdtünk egy olyan étrendet követni, amivel tényleg mondhatom, hogy nagyon kellemes együtt élni. Kevés ételtől is jól lakok, nem puffadok, továbbá nem ég/fáj a hasam, és nem nehezedik ólomsúly a gyomromra étkezés után, nem fáradok el már délelőtt, és még sok más kellemes tünetét élvezem az étkezési kultúránk átalakításának.

A kúra tulajdonképpen az addigi táplálékainkkal bevitt mérgektől való megtisztulást jelentette, és hasznos volt abban a tekintetben is, hogy tiszta lappal kezdhettük újra az egészséges életmód gyakorlását. A három hónap alatt szerzett tapasztalatokkal azóta is élünk, nem tértünk vissza az addig használt értéktelen alapanyagokhoz, elkezdtünk valóban egészségesen étkezni. Azóta is folyamatosan újítunk, megismerkedünk újabb gabonákkal, fűszerekkel, értékes, tápanyagban gazdag étkekkel. Megtanultunk úgy főzni, hogy az ételek tápértéke ne vesszen el, egészségeset együnk, de finomat is. Nem utolsó sorban hasznos, hogy most már tudjuk, miből mennyit, és mikor érdemes enni, hiszen mind a ketten rendszeresen sportolunk.

• Szekeres-Szabó Niki