A só mértéktelen, illetve a rossz só használata…

• megemeli a vérnyomást. Miért is? A sót alkotó nátrium jó része a vérerekbe és egyéb keringési rendszerbe kerülve folyadékot vonz magához. Ezen a mechanizmuson keresztül megnő a vér térfogata, vagyis nagyobb nyomás nehezedik az érfalakra. A magas vérnyomás és az érrendszeri betegségek emiatt járnak kéz a kézben, hiszen az érfalak előbb-utóbb megsínylik a rájuk nehezedő terhet;
• vesekárosító, márpedig a vese-mellékvese felel a helyes kálcium leadásért, ugyanakkor a vese gyengülésével a sok só kiüríti a szervezetből a kálciumot, ezzel gyengítve a csontok szerkezetét.
• szív-izom betegség, izomgyengeség kialakulásához vezethet (mint minden más izom, így a szívizomműködésben is szerepet játszik a kálium-nátrium pumpa);
• nagyfokú szomjúságot okoz, és az arra hajlamosaknál ödéma, vizesedés alakulhat ki. Súlytöbblet esetén még több víz halmozódik fel a szervezetben;
• gátolja a tápanyagok hatékony felszívódását, a sejtek tápanyagcseréjét, lassítja az emésztést;
• fokozza az édes íz iránti sóvárgást. Ilyen esetben ne az egészségtelen nassokhoz nyúlj. Ha hajlandó vagy ellenállni a kísértésnek, vess be egy trükköt: igyál meg egy bögre fincsi mézes teát, vagy egyél banánt! Mindkettő édes és káliumtartalmú, így kompenzálhatod a nátrium hatását a szervezetben;
• megnöveli a rákos sejtek burjánzásának kockázatát;
• szétszórtságot, dekoncentrációt okoz.
• A sótöbblet tipikus tünetei lehet még a sötét vizelet, és a véreres szem.

A jó só mértékletes használata…

• lúgosít;
• méregtelenít;
• tisztítja a vért;
• élénkíti az elmét;
• segít a rákos sejtek elpusztításában;
• segíti és egyensúlyban tartja a sejtek tápanyagcseréjét, oxigénellátását;
• jótékonyan befolyásolja a vese működését, a kálcium felszívódását;
• rendben tartja a vérnyomást, a só-víz háztartást, sav-bázis egyensúlyt;

A só lélektana

• Miért is vágyódunk annyira a sós, majd az édes íz után?

Ha értéktelen sóval sózunk -, hiányoljuk azt a tápértéket, amit az ősi ösztön szerint a jó sóval vinnénk be a szervezetünkbe. Mivel a finomított sót megfosztottak szinte minden nyomelemtől, a szervezet ösztönösen vágyódik az után, ami nincs, éppen ezért sokan hajlamosak túlsózni az ételt, és vágyódni az egyre sósabb íz után. Aztán az édes után. Aztán a sós után… Általánosságban mondhatjuk, hogy mivel az édes, és a sós a két alapvető íz, természetes, hogy vágyódunk utánuk, a tápanyaghiányt pedig e két ízzel próbáljuk kompenzálni – persze nem tudatosan.

A keleti ájurvéda szerint a só energiája lefelé - testünk talapzata -, vagyis a gyökér csakra felé tart, ami a biztonságérzettel van összefüggésben. A só mértéktelen használata vesekárosító, a vesével összefüggő érzés pedig a félelem és a bizonytalanság. Meglehet, hogy a biztos érzelmi talajt keressük, amikor túlsózunk, csakhogy minél többet sózunk, annál inkább ural minket a félelem, és a bizonytalanság, hiszen átestünk azon a ponton, amikor a só jótékony hatással bírna az elménkre, érzelmeinkre.

A keleti kultúra azt is tartja, hogy míg a só energiája süllyed és befelé tart, addig a cukor energiája kifelé és felfelé terjed a testben, ezért kiegészítik egymást. Ha az egyikből sokat eszünk, megkívánjuk a másikat, de ha azt is túlzásba visszük, a megfelelő egyensúly érdekében minden kezdődik elölről. Ördögi kör. Jó só mértékletes használatával megszűnik, mérséklődik a vágy mind az extrém sós, mind az édes ízek után.