Sózz jól jó sóval!

• Sózni vagy nem sózni, ez itt a kérdés. Naná, hogy sózni – ne sokat -, de jó sóval! Ha egészséges ételeket szeretnél enni, legyen gondod a jó sóra, elsők között cseréld le a finomított asztali sót valódi, teljes értékű sóra!

Miért cseréljem le a rossz sót?

Az agyonfinomított asztali változatnak kb. a 99%-a kémiailag előállított nátrium-klorid, a fennmaradó rész pedig csomósodást gátló adalék: alumínium-hidroxid, kálium-ferro-cianid, trikálcium-foszfát, kálcium-karbonát, szilícium-dioxid, vagy kálium-jodid, és a jódot stabilizálandó, dextróz (cukor). Még a lovaknak sem adnak finomított sóból készült nyalósót, ők is teljes értékű kősót kapnak, másmilyet állítólag el sem fogadnak.

Az emberi fogyasztásra kínált fehér „csodát” elsősorban az ipar számára gyártják, pl. festék- és szappangyáraknak, de az élelmiszergyárak is ezt használják, mint legolcsóbb tartósítószert, és az utakat is ezzel sózzák télen. Ennek tehát semmi köze nincs a természetben előforduló sóhoz. A rossz sóban megtalálod a nátriumot és a klórt, vagyis két elemet, a jó sóban pedig a legtöbb – a himalája sóban mind a 84 - ásványi anyagot, és nyomelemet, amire a szervezetnek valóban szüksége van, és ami tulajdonképpen megegyezik a vér összetételével.

Azért a rossz sót ne dobd ki rögtön, mert néhány dologra az is jó:

• tönkretenni vele a szervezeted;
• felszórni a hangyák, csótányok kedvelt útvonalait a lakásban, hogy soha többé ne térjenek vissza;
• forró vízzel hígítva fellocsolni a ház tövét a gyomok ellen;
• sógyurmát készíteni belőle :).

Melyik sót válasszam?

• Ne tévesszen meg a „tengeri só” felirat a vakítóan fehér só csomagolásán. Lehet, hogy valaha a tengerből származott, de sajnos a tengeri sók nagy részét is finomítják, fehérítik. A jó só megismerhető a színéről, ami soha nem vakítóan fehér, hanem származásától függően piszkos, szürkés, barnás, rózsaszínes árnyalatú. Semmiképp se vegyél hófehér színű sót!
• Mivel a só megköti a vizet, így a levegőben lévő párát is, ne ijesszen meg az összetapadt apró szemcséjű só. Így biztosan tudod, hogy nincs benne csomósodást gátló adalék. Ha igazán zavar az állaga, válassz nagyobb szemcséjű sót, azok nem tapadnak össze.
• Nézd meg, mi van a címkén! Ha az összetevők között a són kívül bármit találsz, ne vedd meg!
• A kősókra általánosan jellemző, hogy védettek a környezetszennyezéssel szemben, nem úgy, mint a tengeri sók. Javaslom tehát a bányászott sók közül válogatni. (A kristálysó is kősó, elnevezésében azért van különbség, mert a kristálysó a kősó nemesebb változata).
• Ha lehetőséged van rá, válassz a lakhelyedhez közel kitermelt sót (tudom, ez nem egyszerű), például a parajdi sót, mert ezzel is óvod a környezeted, hiszen a szállítás során rengeteg üzemanyagot használnak el.
• Ha igazán számít, hogy mennyibe kerül, jó szívvel ajánlom a parajdi fürdősót. Jóval olcsóbb, mint a Himalája kristálysó, de tökéletes megfelelője a jó sónak. Az se zavarjon, hogy fürdősó van a csomagolásra írva. Hacsak nem illatanyagokkal, gyógynövényekkel dúsították, teljesen alkalmas emberi fogyasztásra, én is használom.

Hol vegyem meg?

• Bioboltokból olcsón beszerezhető a jó só, de ha nincs a közeledben, a drogériák, és nagyobb üzletek bio sorain is fellelhető.
• Ha kényelmes vagy, webshopok egész tárházát találod az interneten, ahonnan tudsz rendelni.
• Létezik néhány cég, üzlet, ami kifejezetten só forgalmazásával foglalkozik, ezeket is mind megtalálod a neten.

Legnépszerűbb sófajták:

• Himalája só: Egy ősóceán maradványa, az évmilliókon át tartó nyomásnak, és a benne rejlő ásványi anyagok sokaságának köszönheti rózsaszínes-fehéres árnyalatát, és tökéletes kristályszerkezetét. A legnemesebb, legjobb minőségű sónak tartják többek között azért, mert megtalálható benne mind a 84 ásványi anyag és nyomelem. Hogy ne tegyék tönkre tökéletes rácsozatát, az olcsó robbantásos módszer helyett kézzel fejtik a Himalája hegyvidékből, főleg Pakisztán területéről.

• Parajdi só: Az erdélyi sóbányákból származik, robbantásos módszerrel fejtik, jellegzetes szürkés színét a benne található iszapmaradvány adja, amit szerencsére nem mostak ki belőle. Ez az iszapos lerakódás rejti azokat az ásványi- és nyomelemeket, amire szükségünk van, nem véletlen, hogy megannyi turista és gyógyulni vágyó fürdőzik a Parajdi tavakban. Elsősorban fürdősóként árusítják, de étkezési célokra is tökéletes.

• Tengeri só: piszkos fehér színű, napon szárítják, vagy mesterséges módon. A kitermelés jellegéből adódóan már a csomagolás előtt veszít értékéből, ugyanis a szárítás során a nyomelemek jó része kicsapódik a szárítómedencékben. A tengeri sók nagy részét finomítják, fehérítik, ráadásul a tengerek szennyezése a belőlük kinyert sót is érinti. Igen nehéz tehát hozzájutni finomítatlan, jó minőségű tengeri sóhoz.

Mennyit egyek belőle?

Egy egészséges felnőtt ajánlott napi sóbevitele maximum 5 g (a WHO javaslata alapján). Ennél azonban jóval többet viszünk be egy nap, ha figyelembe vesszük, hogy a sót, mint olcsó tartósító- és ízesítőszert megesszük a kenyérrel és egyéb pékáruval, a konzerves, félkész és gyorsételekkel. Ha egészségesen szeretnél étkezi, ne az otthoni sózást kerüld el – mint azt sokan hangoztatják -, hanem a tartós élelmiszereket, és az előbb említetteket, de ne csak a rossz só nagy mennyisége, hanem az egyéb tartósítószerek, és adalékok miatt is.

Lúgosító, tisztító hatás

A só lúgos kémhatású, erősíti az emésztést, és elősegíti a sósav kiürülését a gyomorból. Nem hiába ajánl a népi hagyomány sós kiflit annak, akinek ég a gyomra. A legtöbb gabona savas kémhatású, főleg a rizs (a köles és a hajdina enyhén lúgos), ezért ha a főzővizüket megsózzuk, nem csak az ízüket hozzuk ki, hanem ellensúlyozhatjuk hatásukat. A húsfélék is erősen savasítanak, lehet, hogy éppen ez késztet minket arra, hogy jól megsózzuk. Ugyanakkor a húsoknak eleve nagyon magas a nátriumtartalmuk, fogyasztásuk szinte mindig nátriumtöbbletet okoz. Nem mondom, hogy ne sózd meg, az íztelen hússal csak bodybuilderek kínozzák magukat, de ha jó sóval óvatosan sózol, elkerülheted a nátriumtöbbletet, illetve a húsokhoz válassz lúgosító köretet (pl. zöldségfélék, saláták, főtt burgonya, köles).

A só tisztító tulajdonságának manapság fontos szerepe van. A második világháború után beindult az élelmiszerek nagyüzemi gyártása. Az igen nagymértékű fejlődés máig is tart, a cél: minél olcsóbban, minél nagyobb profittal, minél rövidebb idő alatt, lehetőleg minél többet termelni. Ennek viszont ára van. A földeket hamar kiszipolyozzák, és nem hagynak elég időt a természetes regenerálódásra. Az ásványi anyagoktól és egyéb nyomelemektől megfosztott terményt mesterségesen próbálják feljavítani műtrágya, és egyéb hormonkezeléssel, majd az ebből készült élelmiszereket mesterségesen hozzáadott vitaminokkal, ásványi anyagokkal dúsítják.

Az üzemekben előállított ételeinkbe – legyen az állati, vagy növényi eredetű – ezek után bele kerül mind a mezőgazdaságból visszamaradt vegyi anyag, az előállításhoz szükséges vegyszerszármazék, mind az állományjavítók, eltarthatóságot szabályozó anyagok, színezék stb. Ez persze a rosszabb eset, természetesen/ szerencsére léteznek környezet- és egészségbarát eljárások az ipari mennyiségben történő étel előállításra. Az egészségtelen ételekkel bevitt mérgek nem csak a testünkre hatnak, dekoncentráltságot, szétszórtságot okoznak, a jó só tisztító hatása azonban segíti a testet megszabadulni a káros toxinoktól, az elmét tudatosságra ösztönzi, és segít a koncentrációban.

• Summa Summarum

  Legyen akármilyen jó minőségű a só – amire cseréled a finomított sót -, ha mértéktelenül, ész nélkül fogyasztod, bizony kárát látod. Fogyassz kevesebb, de teljes értékű sót!